Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csikaszau

Marmagassága: 150 cm körül

Az Észak-Amerika délkeleti részén élő csikaszau, cseroki és csaktau törzsek által kitenyésztett, spanyol eredetű indián póni. A csikaszau hagyományok szerint már a spanyol De Soto expedíciójától is szereztek lovakat, így az első lótartó indián törzsnek számítják magukat. Később, francia és angol kereskedők révén más fajták is megjelentek. A törzs így kezdete el kitenyészteni azt a lovat, ami a következő két évtizedben nagy szerepet játszott életükben. A ló értékét az indiánok szemében, hogy a francia-indián háború során az 1700-as évek elején francia hadifoglyaikért lovakat kértek.

A csikaszauk hajdani lovait a következőképpen írták le: kicsi, kb. 130 cm magas, zárt felépítésű, jól fejlett izomzattal. A lónak nagyon rövid nyaka volt, és némelyiknek legeléskor szét kellett terpeszteni a lábait, mint ahogy egyes vadlovak és zebrák szokták. Különösen a rövid távú futásban tűnt ki. A ló nagyon nyugodt természetű volt, és a törzs sokoldalúan használta teherszállításra, vadászatra, harcra…

Az 1700-as évek közepén, és az amerikai függetlenség után a csikaszau lovak nagyon kedveltek lettek a telepesek körében. A délen tartott parádékon és versenyeken a lovakat negyed mérföldes távon indították. Közülük nem egy ló híresé vált, mint az 1792-ben a Knoxville Gazette által említett csikaszau mén, "Poimingo", akit a törzs szeretett főnökéről neveztek el. Amikor a törzset az Indián Territóriumra telepítették, a csikaszauknak volt a legtöbb lovuk, háromszor annyi, mint ahány főből állt a törzs.