Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Abaco vadló - Abaco Wild Horse

2008.10.28

Abaco vadló - Abaco Wild Horse

Marmagassága körülbelül 150 cm.
Temperamentumos ló.

(Az Abaco vadlóról sajnos csak egy angol nyelvű történetet találtam! Köszönet Tyr-nek a fordításért!)

Great Abaco, Bahamas… Valaha hatalmas csorda lehetett, akár 200 fős is! Pinto, pej és aranyderes lovak vágtattak keresztül több ezer hektárnyi fenyvesen. Olyan szabadok voltak, mint a szél, amely keresztülfúj a szigeten amit meghódítottak.

Az eredetük 1998-ig homályos maradt. Voltak, akik úgy gondolták, hogy néhány ősük házilovaktól származott, melyeket angol lojalisták hagytak itt az amerikai függetlenségi háború után. Amikor aztán néhány gyarmatosító próbálkozás csődöt mondott, ezeket a lovakat otthagyták, vagy elvesztek.

Mások úgy vélték, hogy a Great Abaco körüli fakitermelés alatt kerültek ide ezek lovak, talán Kubából. Amikor pedig a társulat megszűnt, a lovak ottmaradtak.

1998-ban felmerült, hogy a lovak talán spanyol berb-ek. A DNS tesztek alapján 99%-osan biztos, hogy genetikailag tiszta - több mint 250 éve "érintetlen" - lovak.

Csak kevés lószakértő gondolta volna, hogy ezek a lovak ilyen körülmények között is megélnek.

Több évnyi etetés, gondozás után a kötőfékek hirtelen eltűntek, a kapuk kitárultak.

Egy minimum 6 hetes hajóút után, amely alatt kevés élelmet és vizet kaptak a trágya csökkentése érdekében, itt voltak a szigeten egyedül.

A lovak egy percre a napba nézve álltak. Ahogy a nap egyre följebb ment egyre melegebb lett.

Lassan továbbálltak szállást, élelmet, és a lovak módján társaságot keresni.

Életben maradtak, úgy ahogy szörnyű körülmények között nevelték őket. Valójában azonban jól ment a dolguk, hiszen nehéz körülmények közül kerültek ide, erős és ellenálló termettel. Hosszú farkuk, hullámzó sörényük és csillogó szőrük szinte tökéletessé tette őket.

Egy napos szigeten elhagyva csak a fenyvesekben találtak szállást.

Az Abaco-i fenyvesek létezéséről nagyon kevés turista tud. A Bahamákon Karib fenyők csak Grand Bahama, Andros, Abaco és New Providence szigeteken találhatóak. Az erdők otthont biztosítottak az edzett, és ritka vad, spanyol berb lovaknak. Egy egész ösvény-hálózatot tapostak ki a legelők és az iható vizű források között.

Az erdők menedéket adtak a korábbi telepesek által itt hagyott (ekkorra már vad) disznóknak és most már ezeknek a lovaknak is. A menedék mellett az erdők élelemmel is ellátták az állatokat. Egy villámok által okozott tűzvész után (amely leégette a bozótot) friss fű nőtt és változatosságot biztosított az étrendbe.

A tápláló fűmagok talán a költöző madarak begyéből kerültek a szigetre.

Még a legnagyobb szárazságban is volt mit inniuk a lovaknak.

Volt elég helyük vágtatni, legelni és szaporodni is. Csak néhány ló került emberek közé a külső szigetekről, ezek a lovak cukornád-malmokba kerültek.

És akkor 1960-ban történt valami. Nem hurrikán söpört végig a szigeten, nem aszály tört ki, még csak nem is szökőár pusztított, hanem egy út. Egy utat építettek a mészkő felszínén Great-Abeco-ban. Az út a sziget egyik végétől a másikig tartott.

A fenyvesek nem nyújtottak többé védelmet.Aztán emberek jelentek meg a rég elhagyott, de még álló fakitermelő üzemeknél.

Vadászok, akiknek valaha még a prédájuk után kellett futniuk, most már kutyákkal, emberekkel és fegyverekkel teli autókkal járnak be új területeket. Régen még egy állattal a hátukon jöttek ki az erdőből, most hat vagy hét megölt állatot is ki tudnak hozni egyszerre.

A vadászok most már a lovakat is le tudják futni a keskeny utakon, míg olyan közel nem kerülnek, hogy elkapják őket, vagy addig üldözik a lovakat, amíg azok ki nem fáradnak. Sokan az állatok közül legendássá váltak az anekdotikus életükről, és tragikus halálukról.

A vadászok kutyái gyakran vaddisznók helyett a lovakat üldözték, akik önvédelemből megölték a kutyákat, ezért a vadászok elkezdtek lovakra is vadászni. A vadászokon kívül ekkoriban csak kevesen tudtak erről.

"Nincsenek többé vad lovak Abacoban."

"Az összes lovat megölték."

"Az összes ló meghalt rovarirtószer-mérgezésben."

"Húsz évig voltam Abacoban és soha nem hallottam lovakról."

"Voltak ott lovak de már mindet lelőtték."

"Az összes ló meghalt."

Ilyesmiket hallottam 1992 áprilisa előtt, mielőtt Abacoba vitorláztam, és még több hasonlót hallottam miután megérkeztem Green Turtle Cay-be.

A keresés két mondattöredékkel kezdődött az1992-es "Yachtsman's Guide to the Bahamas" (Bahamai vitorlások kézikönyve) 235. oldalán: "A Norman kastély régi helye… ezekben a napokban történt… egy forgalmas favágó üzem volt, de 1929-ben elhagyták. Ma csak néhány nyoma van a kastélynak vagy az iparág maradványának és egy csorda vadlovon kívül nincsenek lakosai."

Ahogy egy lóimádó gyerek, én is elolvastam minden lovakról szóló regényt, amihez hozzájuthattam. A legtöbben misztikus, ellenállhatatlan kombinációja volt a merész fiataloknak, titokzatos szigeteknek és megmentésre szoruló lovaknak.

Amikor később vitorlázni kezdtem lovaglás helyett, a szívemben még mindig lovakat őriztem. Majdnem megállt a szívem, amikor az Abaco-i vitorlautam tervezésénél elolvastam ezt a két mondattöredéket.

Biztató visszajelzést csak az útikalauz szerkesztőjétől (aki azt állította, hogy vannak ott lovak) és Gary Larsontól kaptam, aki szerint úgyszintén élnek ott lovak.

Green Turtle Cay-be mentem, ami körülbelül 2 mérföldnyire északra fekszik a helytől ahol a lovakat sejtettem. Napokig jártam New Plymouth városát kérdezgetve mindenkit a lovakról. Egy héten keresztül csináltam ezt eredmény nélkül, de úgy gondoltam, hogy még korai lenne a kutatás befejezésére gondolni. Páratlannak tűnt a lehetőség. Ott volt az a nagy sziget csak 2 mérföldre és senki sem tudott semmit az ott élő vadakról.

Végül körülbelül 8 nappal a megérkezésem után hallottam Stephanie Roberts-ről (a szüleié volt a Roberts Hardware New Plymouth -ban) aki nemcsak látott lovakat de le is fényképezte őket egy Great-Abaco -i túrán 1991-ben. Egy a Norman-kastély környéki citrusfarmon voltak. Megkaptam a farm vezetőjének a nevét, és a szerencsémnek köszönhetően az egyik legelső telefonommal kapcsolatba léptem Lynn Key-vel, akinek a férje volt a BSF (körülbelül: fontosabb bahamai gazdaságok) igazgatója.

Key-ék meghívtak magukhoz, és néhány nappal később már a Green Turtle-i kompon voltam, várva, hogy megérkezzek a helyre, ahol lovakat reméltem. Lynn-nel és Harry-vel a dokkban találkoztam.

Lynn és én a kisteherautó hátsó részén utaztunk fényképezőgépekkel, a szabad kezünkkel az autóba kapaszkodva a több mérföldes út alatt, amit rossz minőségű földúton tettünk meg.

Miután észrevettük az első, távoli lovascsoportot, fényképeket készítettem, és a könnyeimmel küszködtem. A lovak igaziak voltak.

Két hónapos előkészülés, több heti utazások és negatív válaszokkal teli napok után ott voltak. Nem pónilovak, hanem nagy, életerős, hibátlan lovak.

Amint megláttunk egy lovat szóltunk Harry-nek, és ő minden tudását latba vetette, hogy olyan közel vigyen minket amennyire, csak lehet.

Mialatt mi hátul fényképeztünk, Harry a kötelességeit végezte egy kétirányú rádión keresztül, ezen kívül olyan lovakat is észrevett, amelyek elkerülték a mi figyelmünket. A lovak óvatosak voltak, de nem félősek. Ha megpróbáltuk őket megközelíteni egyszerűen elsétáltak vagy kis helyeken elbújtak.

Egy csoport ló kellemes örömöt szerzett nekünk. A csoportból az egyik lovat Stephanie már egy éve lefényképezte, és most itt volt megint: egy felnőtt, gyönyörű csődör. Antaresnek neveztük el, az anyját meg Bellatrixnek, akinek rózsaszínű arca volt a napsütés miatt.

Hogyan lett ez a lófajta az1960-as évekre a kihalás szélére sodorva? Hogyan élték mégis túl, nem is szólva arról, hogy életerős, energikus, körülbelül 30 fős csordává nőtték ki magukat, amely bebarangolja a szigetet és mondhatnánk, hogy megújítja azt? Senki sem tudja pontosan, hogy született az ötlet, hogy visszahozzuk a vadlovakat. Ám az bizonyos, hogy Edison Key, Floyd Sawyer, Gayle Cottman és Steve Albury részt vettek az alkalmi esetekből amelyek végül megmentették Abaco vad lovait.

Edison Key és sógora, Morton Sawyer együtt kezdték el a farm-ötletet kidolgozni. Gondoskodtak a helyről, a jóváhagyásokról, a munkaerőről. Steven Albury fiatalemberként már az 1970-es évek elején a szigeten dolgozott. Morton Sawyer fiának, Floydnak máris volt két vadlova a farmon. A kancákat Liznek és Jingonak (? a nevét talán a klasszikus lovas gyerekmeséből kapta: Wild horse of the Abacos (Az Abacos vadlova), amelyet Wesley Dennis illusztrált) hívták. Jingo talán Liz csikója volt.

Edison Key szenátor, Henry apja így emlékezett vissza: "Amikor az 1970-es évek elején elkezdtük megtisztítani a farmnak választott helyet, mindenhol halott testeket és csontvázakat találtunk."

Henry Key azt mondta, hogy a föld kivételesen jó minőségű itt. Az agyag vörös és jól meg tudja tartani a nedvességet. A legnagyobb fenyők nőttek itt.

1992-ben a jövő felhőtlennek tűnt. Henry Key egyszerűen ezt mondta: "Arra neveltek minket, hogy ne öljünk meg mindent, amit látunk."

1997-re a csorda létszáma 30-ról 16-ra csökkent. A lovak, amelyeket látásból már felismertem eltűntek. Tetemek és csontvázak riasztóan nagy számban tűntek fel.

Mint általában, ezt is emberi beavatkozás idézte elő, és ennek az ellensúlyozása lett az Abacoi Vadlovak Pénzalapítvány célja. 1998-ra a csorda 21 főre bővült, és reméltük, hogy ez így fog folytatódni.

Ahhoz, hogy a lovak valójában vadlovak maradjanak szükségük van az erdőre. Megéltek a farm nélkül is, az erdőben.

Fordította: Tyr

További képek a fajtáról: