Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Védjük az emberszabásúakat!

2008.01.04

Védjük az emberszabású majmokat!

 

 

Az üldözést és élőhelyük elvesztése miatt Földünk legkedveltebb emberszabású majmai közül egyes fajok a kipusztulás szélére jutottak: így a gorilla, a csimpánz és az orángután. Afrika és Délkelet-Ázsia emberszabású majmai létükben eltérő módon veszélyeztetettek-fenyegetettségük fő oka azonban az ember. Leginkább a hegyi gorilla veszélyeztetett, ebből már csak néhány száz példány él.

A fogyatkozó erdők

Afrika népessége egyre gyorsabban növekszik: egyes területeken már három százalékkal évente. Ezzel a gyarapodással együtt jár a művelhető területek iránti igény fokozódása. A parasztok – hogy állataiknak legelőt, maguknak szántóföldet s lakóterülete biztosítsanak – az égetéssel történő erdőirtás egyszerű módját választják. A kezdetleges állattartás 3 év alatt tönkreteszi a legelő talaját, tehát újabb szűz erdőterületet kell elpusztítani. Az erdőért felelősséget érző vállalkozók, csak a szükséges fákat vágják ki és hagyják az erdőt újra erőre kapni. A kellő gonddal újratelepített erdőbe a gorillák mintegy 6 éves növekedési szakasz után ismét visszatérnek, mivel kedvelik a nem túl sűrű, de dús aljzatú erdőket. A csimpánzoknak, mindenekelőtt a nagyon megritkult törpecsimpánzoknak vagy bonoboknak (Pan Panishcus) Zaire közepén nehezebb a dolguk. Vízszükségletük fedezésére sok lédús termésre van szükségük, ezt mindenekelőtt az ősi esőerdőkben találják meg, melybe még aligha tette be a lábát az ember. Azokban az esőerdőkben, melyekben már tisztásokat vágtak, és a fák még csak most növekszenek, kevesebb termést találnak. Emiatt a csimpánzoknak vízigényük fedezésére jelentősen nagyobb utat kell megtenniük. A délkelet-Ázsiában honos orángutánt is érinti az erdőirtás. Nem könnyű ezeknek a nyugodt, félénk majmoknak az állományszámát felmérni, mivel túlnyomórészt magasan a föld szintje felett élnek a sűrű esőerdőkben. Szumátrán és Borneo Indonéz részén lehetnek vagy 150 ezren, Borneo maláj területén mintegy 4 ezren. Más emberszabásúak is súlyosan érintettek ebben a kérdésben. Az ezüstgibbon eredeti élőhelye több mint 95 százalékát elvesztette.

Vadorzók

A közép-afrikai Gabun területét 85 százalékban erdő borítja.A bennükszülöttek soha nem tenyésztetek állatokat,így tehát állati fehérjeszüségletük fedezésére szinte kizárólag a vadon élő gorillák és törpe csimpánzok húsára vannak utalva. Afrika és Délkelet-Ázsia más helyein széles körben elterjedt az emlősöket pusztító vadorzás,részben élelmezés,részben vadászemlék-gyűjtés céljából,mivel a vadászat csak kevés országokban engedélyzett.A vadorzók a vadon élők egész sorát  üldözik,hurkos csapdáikkal azoban még továbbra is elfognakcsinpánzokat és gorillákat. Más vadászok kifejezetten gorillafogásra és –ölésre rendezkedtek be. Nem ritka, hogy gorillamancsot kínálnak hamutartónak és gorilla koponyát dicstelen trófeaként eladásra. Ha egy csapatban megölik a rangidős hímet,a többi fiatal hím között halálos kimenetelű harcra kerülhet sor a csapat vezetéséért. Előfordulhat, hogy Nigériában a nyugati síkvidéki gorillát az elkövetkezendő 15 év alatt teljesen kiírtják,egyszerűen, azért mert a vadonban évente több gorillát ölnek, meg mint ahány a világra jön.A keleti síkvidéki gorillát Zairében vadorzók üldözik koponyáját a turistáknak, adják el emléktárgyként.

Mit tehetünk?

A legfontosabb lépés melyet az adott kormányok megtehetnék természetvédelmi területek és rezervátumok létesítése. Ezeknek a majmok természetes elterjedési területre kell esniük, és kellő nagyságúnak kell lenniük, hogy különböző cslád-csoportok egymás mellet élhessenek. A vadorzókat figyelő vadőrök kiképzéséhez és felszereléséhez pénzre van szükség. A mintaszerű Virunga-rezervátumban mely Ruandához, Ugandához és Zairehet tartó területeket ölel fel a nyolcvanas évek óta sikerrel, védik a gorillákat-annak ellenére, hogy a rezervátum olyan térségben van ahol a világon a legnagyobb a népszerűség. Talán buzdításul szolgálna, ha az érintett kormányok anyagi támogatást kapnának.